1956-ban belövés érte budapesti műtermét, egy évvel később emigrált, és élete hátralévő részében Németországban, majd Franciaországban alkotott. Kazinczy János Antal (1914–2008) festőművész munkái ma a Magyar Nemzeti Galéria és a párizsi Musée d’Art Moderne gyűjteményében is megtalálhatók, nevét mégis kevesen ismerik.

Az életműből készült válogatást ezúttal különleges összeállításban láthatjuk az INDA Galériában: a festő alkotásai mellé legközelebbi művészbarátai, Lossonczy Tamás, Rozsda Endre, Bálint Endre, valamint a művész fiának néhány munkája kerül. Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó alkotás is szerepel a tárlaton, amely az évforduló előtt két nappal, október 21-én nyílik. Az INDA Galéria háromrészes kiállítássorozatának záró tárlata ritka alkalom arra, hogy egy kevéssé ismert magyar művész munkásságát felfedezzük.

Hogyan lesz a romániai korszaka után az ötvenes évek magyar művészeti életében aktív festőből absztrakt képeket alkotó emigráns művész? Kazinczy János Antal pályáját újra és újra átírta a történelem. A második világháború alatt egy bukaresti bombatámadásban pusztultak el munkái, 1956-ban pedig budapesti műtermét érte találat. A forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, emigrációban éjszakánként készítette színes tűzzománcait Németországban, később pedig sikeres ékszerészként kereste a kenyerét Franciaországban. Közben egyre szabadabb, kísérletezőbb festői világot teremtett. A korai figuratív munkáktól az élénk színű tűzzománcokon át a lírai, organikus és geometrikus absztrakciókig jutott.

Kazinczy kísérletező kedve élete végéig megmaradt. Festett, rajzolt, viasszal és tussal dolgozott japánpapírra, sőt olyan plexilapokra is készített kompozíciókat, amelyekben a rajzolt formák vetett árnyéka is a mű részévé vált. Munkáiban a szürrealizmus, a keleti kalligráfia, a mitológia és a természet motívumai találkoznak.

Bár munkái a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár és a párizsi Musée d’Art Moderne gyűjteményében is szerepelnek, Kazinczy János Antal neve a szélesebb magyar közönség számára ma is alig ismert. Pedig már életében kiállított Münchenben, Párizsban és Stockholmban, Magyarországon pedig többek között az Ernst Múzeumban, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban és a kaposvári Vaszary Képtárban találkozhattak műveivel.

Együtt a barátokkal: Lossonczy, Rozsda, Bálint és Kazinczy

Az INDA Galéria 2024-ben kezdte meg Kazinczy életművének átfogóbb bemutatását. A sorozat első két kiállítása különböző alkotói korszakaira koncentrált, az október 21-én nyíló harmadik, záró tárlat pedig már a művész kapcsolatrendszerét, művészeti, szellemi közegét is felvillantja.

A festő mintegy harminc alkotása mellé két közeli művészbarátja, Lossonczy Tamás, a magyar absztrakt festészet egyik úttörője, Rozsda Endre, a magyar–francia szürrealizmus jelentős alakja és Bálint Endre, a magyar avantgárd egyik iskolateremtője néhány munkája kerül.

A kiállítás másik különlegessége, hogy önálló termet kap Kazinczy János Árpád, a festő fia. A fiatalabb Kazinczy édesapja alkotómunkájában is gyakran közreműködött, ma  az életmű gondozója, ő maga pedig szobrokat, asszamblázsokat és fali objekteket készít. Az apa és fia műveinek találkozása két generáció történetét is elmeséli: mindkettejük életét meghatározta az emigráció, az országok közötti mozgás és az újrakezdés.

A szabadság nyomai a képeken

A kiállítás érdekes kérdése, hogy hogyan alakítja át egy művész munkásságát a politikai környezet változása. Kazinczy az ötvenes években a szocialista realizmus elvárásai mellett dolgozott, aminek – akkori kritikusai szerint – nem tudott eléggé megfelelni. Az 1956-os forradalom idején az eseményekre közvetlenül reagáló alkotásokat készített, köztük a ledöntött Sztálin-szobor maradványait ironikusan megjelenítő Csizma tér című festményt.

Az emigráció után festészetében a korábbi figuratív ábrázolást egyre inkább felváltották az élénk színek, a játékos formák és az absztrakt kompozíciók. Művészetében látványosan megjelent az a szabadság, amelyet a korábbi politikai és művészeti környezetben nélkülöznie kellett. A korai realista festményektől a későbbi színes, absztrakt kompozíciókig vezető út egyben a személyes szabadság keresésének története is.

Az október 23-i évforduló előtt két nappal nyíló kiállításon a művész 1956-os forradalomhoz kapcsolódó alkotása is szerepel.

Kazinczy művei a Magyar Nemzeti Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében is megtalálhatók, pályája során Magyarországon és külföldön egyaránt kiállított. Munkássága mégis jóval kevésbé ismert, mint több emigráns kortársáé. Az Inda Galériában rendezett tárlatsorozat arra ad alkalmat, hogy a közönség felfedezzen egy olyan alkotót, akinek pályájában a 20. század történelme és a modern művészet szabadságkeresése különösen szorosan összekapcsolódik.

Az október 21-én nyíló kiállítás a háromrészes sorozat záró állomása. A ritkán látható Kazinczy-művek, a legközelebbi barátok néhány alkotása, valamint fia önálló bemutatkozása ebben az összeállításban várhatóan november végéig látható együtt az INDA Galériában.

Kazinczy János Antal emlékkiállítás – a háromrészes sorozat záró tárlata

Megnyitó: 2026. október 21., szerda, 18:00
Megnyitja: Kozma Zsolt, az INDA Galéria művészeti vezetője, a kiállítás kurátora
Helyszín: INDA Galéria, Budapest
www.indagaleria.hu 

Kazinczy János Antal

Kazinczy János Antal 1914-ben született Temesváron. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt, tanulmányait azonban a román hadseregbe történő behívása miatt megszakította. A második világháború idején antifasiszta ellenállóként tevékenykedett, korai munkái egy bukaresti bombatámadásban megsemmisültek.

1947-ben Magyarországra költözött, ahol a képzőművészeti élet aktív szereplője lett: a Szabad Művészet folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, az Iparművészeti Főiskolán tanított, művei jelentős hazai kiállításokon szerepeltek. 1956-ban budapesti műtermét találat érte, alkotásainak jelentős része ismét odaveszett.

1957-ben emigrált. Bécsben restaurátorként és festménymásolóként, Németországban újságillusztrátorként dolgozott, és a festés mellett itt kezdett tűzzománccal foglalkozni. Később Franciaországban telepedett le, ahol sikeres ékszerkészítőként biztosította megélhetését. Festői munkásságát mindvégig folytatta. 2008-ban hunyt el a dél-franciaországi Violes-ban.

Magyarországon az Ernst Múzeumban, később többek között a Kazinczy Ferenc Múzeumban és a Vaszary Képtárban is bemutatták műveit. Az INDA Galéria 2024-ben kezdte meg életművének háromrészes, átfogó bemutatását.