Kevés rendező képes akkora várakozást kelteni egy új filmje körül, mint Christopher Nolan. A The Odyssey esetében azonban nem csupán egy újabb látványos hollywoodi produkcióról van szó: a rendező ezúttal az emberiség egyik legismertebb irodalmi művéhez, Homérosz Odüsszeiájához nyúlt.
A monumentális eposz több mint kétezer éve inspirálja az írókat, festőket és filmeseket, Nolan pedig saját stílusában álmodta újra Odüsszeusz hosszú hazatérésének történetét.
A film kapcsán azonban már a premier után felmerült a kérdés: vajon mennyire hiteles történelmi szempontból ez az adaptáció?
Az Odüsszeia nem történelemkönyv
A hitelesség megítéléséhez először érdemes tisztázni, hogy Homérosz műve sem történelmi beszámoló. Az Odüsszeia irodalmi alkotás, amely mítoszokat, legendákat és valós történelmi emlékeket ötvöz. Bár a történet a trójai háborút követő időszakban játszódik, a küklopszok, a szirének, Kirké varázslatai vagy Poszeidón haragja egyértelműen a görög mitológia világába tartoznak.
Éppen ezért egy filmes adaptáció sem attól válik hitelessé, hogy minden részlete megfelel a régészeti leleteknek, hanem attól, hogy képes hitelesen visszaadni az adott korszak hangulatát és gondolkodásmódját.
A részletek iránti megszállottság most sem maradt el
Christopher Nolan híres arról, hogy filmjeiben a lehető legtöbb jelenetet valódi helyszíneken forgatja, és előnyben részesíti a praktikus díszleteket a számítógépes effektekkel szemben. A The Odyssey sem kivétel.
A mediterrán tájak, a természetes fények, a hajók és az ókori településeket idéző díszletek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző egy élő, lélegző világba csöppenjen. A film nem a klasszikus hollywoodi "csillogó ókort" mutatja be, hanem egy nyersebb, veszélyesebb és emberközelibb környezetet.
Ez a megközelítés sok történész szerint közelebb áll ahhoz, ahogyan a bronzkor végének világát ma elképzeljük.
Nem minden fegyver és páncél korhű
A történészek ugyanakkor több ponton is találtak olyan részleteket, amelyek nem teljesen illeszkednek az Odüsszeia feltételezett korához.
A leggyakrabban emlegetett példa Odüsszeusz sisakja. A filmben látható korinthoszi típus inkább évszázadokkal később terjedt el, mint amikor a történet játszódhatott. Hasonlóan vegyes képet mutatnak a pajzsok, a páncélok és egyes fegyverek is: különböző korszakok elemei jelennek meg egyszerre.
Ez azonban nem szokatlan a történelmi filmek világában. A látványtervezők gyakran olyan megoldásokat választanak, amelyek a mai közönség számára azonnal felismerhetővé teszik az adott kultúrát, még akkor is, ha azok nem teljesen pontosak régészeti szempontból.
A legfontosabb mégis az emberi történet
Nolan filmje nem elsősorban a mitológiai lényekről vagy az istenek csatáiról szól, hanem egy emberről, aki hosszú háború után próbál visszatalálni családjához és önmagához.
Odüsszeusz alakja egyszerre hős és esendő ember: döntései következményekkel járnak, hibázik, kételkedik és újra meg újra próbára teszi saját kitartását. Ez a megközelítés közelebb hozza a több ezer éves történetet a modern nézőkhöz, miközben megőrzi az eposz legfontosabb üzeneteit.
Miért fontos a történelmi hitelesség?
Az utóbbi években egyre több történelmi film kerül a szakértők célkeresztjébe. A közönség ma már nemcsak látványos csatajeleneteket vár, hanem azt is, hogy a jelmezek, a fegyverek vagy akár az építészet is hiteles legyen.
A The Odyssey jól mutatja, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt a tudományos pontosság és a filmes történetmesélés között. Egy mozifilm célja nem egy múzeumi rekonstrukció elkészítése, hanem egy olyan élmény megteremtése, amely érzelmileg is működik.
Ítélet: hitelesebb, mint elsőre gondolnánk
Bár a szakértők több történelmi pontatlanságot is kiemeltek, ezek többsége inkább apró részlet, mint súlyos hiba. A film összképe, hangulata és világa sokkal közelebb áll az ókori görög eposzok szellemiségéhez, mint számos korábbi hollywoodi feldolgozás.
Christopher Nolan nem régészeti tanulmányt készített, hanem egy nagyszabású mozifilmet, amely tisztelettel nyúl Homérosz örökségéhez. A The Odyssey ezért nem azért lehet emlékezetes, mert minden sisak és kard történelmileg pontos, hanem mert képes újra életre kelteni azt a történetet, amely közel három évezrede foglalkoztatja az emberek képzeletét.
Akár a történelmi hitelesség, akár Nolan filmjeinek rajongójaként ülünk be a moziba, egy dolog biztos: a The Odyssey ismét bebizonyítja, hogy a klasszikus történeteknek a 21. században is van erejük megszólítani a közönséget.
